Szép dolog, pont egy ilyen bejegyzéssel nyitni. Pedig itt áll az adminfelületen egy félig megírt, tökös, "dejóisedzeni" poszt. Csakhogy a mai napom nem erről szól.
Ma nem megyek edzeni. Ízlelgetem még így írás közben is. Ma... Nem... Megyek... Edzeni... Pedig terveztem. Úgy volt, hogy ez a hét is úgy indul, mint a többi, egy jó kis mell-kar edzéssel. De a 40 feletti életnek megvan az a sajátossága, hogy már nem az edzés van az első helyen. Biztos sokaknak fiatalabb korukban is csak valahol a második-harmadik-sokadik helyen van, én azonban eléggé megszállott voltam. Vagy inkább a szokásaim rabja? Nehéz eldönteni.
De ma nem megyek edzeni. Egyre könnyebb leírni. Nem olyan nagy para. Ráadásul az edzésidőben egy halom fontos dolgot már most elintéztem, ami már régóta nyomta a vállamat. A saját vállalkozás nagy csapdája az időbeosztás... Alkalmazottként nagyon jól tudtam gazdálkodni az időmmel, de ez az otthonról dolgozás picit olyan, mint otthon edzeni. Nehezebb megtalálni benne a ritmust, legalábbis nekem. Biztos van, akinek meg ez könnyebben megy.
Ma nem mentem edzeni, mert fontosabb dolgom volt. Úristen, ilyet 5-6 éve le sem tudtam volna írni. Olyannyira elvakított a "ha neked ez fontos, akkor fontos és nincs pardon" hozzáállás, hogy észre sem vettem, mennyire rátelepedett az életemre ez az egész. Hogy mennyire rá voltam görcsölve egy csomó dologra. Utólag visszanézve elképesztő, milyen szinten rendezte át az életemet az edzés. Persze akkor, ott célom volt ezzel - még ha nem is dobogóra törő, nagyívű célok, csak olyan saját magamnak állított mérföldkövek.
Félreértés ne essék: nem mondom, hogy rossz az, ha az ember életében a sport, és az ezzel összefüggő dolgok fontos helyet foglalnak el. Egyszerűen annyit mondok, hogy ennyi év távlatából fura ezt látnom. Ugyanakkor ma nem tudnék úgy edzeni, és nem lennék amolyan "jól karbantartott negyvenes", ha ezt a melót nem teszem bele korábban ebbe az egészbe.
Hogy megérte-e? Nos, semmi olyanról nem kellett elmondanom, ami igazán fájna. A családomtól soha nem vettem el időt - mindig korán jártam edzeni, vagy mikor már kirepültek oviba vagy suliba. Az, hogy korábban kellett kelnem, nem egy nagy történet. Az hogy mennyit szarakodtam a kajával - hát, ez már elgondolkodtató, mert elképesztő mennyiségeket megettem erőből, úgy, hogy nem esett jól, a tömegnövelés jegyében - de közben kitanultam az egészséges táplálkozás csínját-bínját, és még egy videós főzőblog is kerekedett ebből a Builderen. Vicces, hogy pont a sokak által gyűlölt "bármit ehet úgy is kockás hasa van" alkat vagyok még most is, de ennek ellenére sok éven keresztül úgy kajáltam, hogy rossz érzésem volt ha bármiféle "szemét kaja" lecsúszott a torkomon. Mára ez megváltozott, és kiélvezem az anyagcserém nyújtotta lehetőségeket, amíg csak lehet :)))
Úgyhogy ma nem megyek edzeni, és még egy marcipános csokit is berágtam az előbb. Viszont tudom, hogy holnap nemhogy lemegyek, de egy kisebb halált is fogok halni az edzőteremben - mert ha már ott vagyok, akkor minek finomkodni?
Neked jelen van a sport az életedben? A fontossági listán hol szerepel?
